Edda - A hűtlen
[Am]Ment a [G]hűtlen nehéz
[F]fejjel,
[Am]Vissza[G]menne de ő már [F]nem kell.
[C]Érzi [Am]hálátlan
lett [Dm]sorsa,
Keserű [Em7]könnye arcát [F]mossa.
[Am]Arra [G]gondol őt ki sze[F]rette,
[Am]Ha
szerette, [G]el miért en[F]gedte.
[C]Vissza [Am]nem jön többé
[Dm]soha,
Bárcsak [Em7]békén hagyták [F]volna.
Minden [Am]hajnal övé ma[F]rad,
Látja
[C]szállni a madara[Am]kat,
Hosszú-hosszú ideje [F]vár,
Nem szá[C]molja a
napokat [Am]már.
De amíg [C]él el nem [Am]felejti,
Hogy a [Em]múltat ki
nem [Am]tépheti szí[B]véből.
De amíg [C]él el nem [Am]felejti,
Hogy a
[Em]múltat ki nem [Am]tépheti szí[B]véből.
[Am]Megállt [G]egyszer,
vissza[F]nézett,
[Am]Nézte-[G]nézte a messze[F]séget.
[C]Sárga [Am]lámpák
jelzik [Dm]útját,
Otthon [Em7]hagyta minden [F]múltját.
[Am]Ment a [G]hűtlen nehéz [F]fejjel,
[Am]Tudja
[G]jól, hogy ő már [F]nem kell.
[C]"Ég vele[Am]tek " - mást nem
mon[Dm]dott,
Szeme [Em7]túlragyogott minden [F]csillagot.
Minden hajnal... szívéből.
Minden hajnal... szívéből.