Koncz Zsuzsa - Ha én rózsa volnék

[Am]Ha én rózsa volnék, [E]nem csak egyszer [Am]nyílnék,
[C]Minden évben négyszer [G]virágba bo[C]rulnék,
[Am]Nyílnék a fi[Dm]únak, [G]nyílnék én a [C]lánynak,
Az [Am]igaz szere[E]lemnek és az elmú[Am]lásnak.

Ha én kapu volnék, [E]mindig nyitva [Am]állnék,
[C]Akárhonnan jönne, [G]bárkit been[C]gednék,
[Am]Nem kérdezném [Dm]tőle, [G]hát téged ki [C]küldött,
[Am]Akkor lennék [E]boldog, ha mindenki [Am]eljött.

Ha én ablak volnék, [E]akkora nagy [Am]lennék,
[C]Hogy az egész világ [G]láthatóvá [C]váljék,
[Am]Megértő sze[Dm]mekkel [G]átnéznének [C]rajtam,
[Am]Akkor lennék [E]boldog, ha mindent megmu[Am]tattam.

Ha én utca volnék, [E]mindig tiszta [Am]lennék,
[C]Minden áldott éjjel [G]fényben megfü[C]rödnék,
[Am]És ha egyszer [Dm]engem [G]lánckerék ta[C]posna,
[Am]Alattam a [E]föld is sírva beo[Am]molna.

Ha én zászló volnék, [E]sohasem lo[Am]bognék,
[C]Mindenféle szélnek [G]haragosa [C]lennék,
[Am]Akkor lennék [Dm]boldog, ha [G]kifeszíte[C]nének,
S [Am]nem lennék já[E]téka mindenféle [Am]szélnek.