Én [C]mennék ve[G]led, de [Am]nem akarod,
Csak [F]nézek u[C]tánad az [G]abla[Am]kon,
Ahogy egy [F]kisfi[C]ú, ha [G]nem hiszi [Am]el,
Hogy [E7]most már menni [F]kell.

A [C]mesének [G]vége és [Am]álmodom,
Hogy [F]virág [C]nyílik a [G]dombolda[Am]lon,
A [F]felhők fö[C]lött [G]ragyog a [Am]Nap,
Ha [E7]itt lennél ve[F]lem.

Én [C]letöröl[G]ném a [Am]könnyeid,
És [F]elmonda[C]nám, hogy [G]szép le[Am]het
A [F]holnap, [C]hogyha [G]elhi[Am]szed,
Ha [E7]itt lennél ve[F]lem.

||: Ha [C]itt lennél ve[G]lem,
És [C]fognád a két ke[F]zem,
Én [C]nem engedném [G]el
[C]Többé [F]már so[G]sem :||, kedve[C]sem.

A [C]mesének [G]vége, és [Am]álmodom,
Hogy [F]reggel [C]újra [G]felkel a [Am]Nap,
[F]Igazat [C]mond, és [G]megsimo[Am]gat,
Ha [E7]itt lennél ve[F]lem.

Én mennék... kell.

Ha itt... sosem.

Ha [C]itt lennél ve[G]lem,
És [C]fognád a két ke[F]zem,
Én [C]azt kérném me[G]gint,
Hogy [C]hazudj [F]még ne[G]kem, kedve[C]sem.

Ha itt... kedvesem.